A helyreszóló bérlethosszabbítás 2026. június 18-ig tart, új bérlet 2026. szeptember 24-ig, az első hangversenyig váltható.
Régi és új bérleteseink figyelmébe: Aki június 11-ig megvásárolja bérletét, 50% kedvezménnyel válthat további jegyeket a bérlet nyitókoncertjére.
Jegyek és bérletek válthatók a Gárdonyi Géza Színház jegyirodájában (Eger, Hatvani kapu tér 4.; +36 46 518 347; szervezes@gardonyiszinhaz.hu), online a jegymester.hu oldalon, valamint az előadás előtt a helyszínen.
A Filharmónia Magyarország bérletesei az ország bármely pontján az általunk szervezett felnőtthangversenyekre − bérletük felmutatásával − 20% kedvezménnyel válthatnak jegyet! A kedvezmény bérletenként egy jegyre érvényesíthető, koncertenként.
Az egyes kedvezmények nem vonhatók össze!
Honlapunkon feliratkozhat hírlevelünkre, amelyben a Filharmónia Magyarország által szervezett klasszikus zenei programokról, az esetleges változásokról is tájékoztatjuk.
A műsor-, időpont-, helyszín- és szereplőváltoztatás jogát fenntartjuk, melynek függvényében a jegyár is változhat.
A FÁJDALOM ÉS A FÉNY TALÁLKOZÁSA
Vannak dallamok, amelyek nem csupán a fülhöz szólnak, hanem egyenesen a lélek, csak a zene által elérhető rétegeit érintik meg. Giovanni Battista Pergolesi Stabat Matere pontosan ilyen: egy törékeny, 26 éves zseni utolsó vallomása az életről, a halálról és a végtelen anyai szeretetről.
A mű a barokk egyházi zene egyik legnépszerűbb és legmegindítóbb alkotása: képzeljünk el a fiatal zeneszerzőt egy hideg kolostori cellában, amint a tuberkulózis súlya alatt, utolsó erejével veti papírra a hangjegyeket. Tudta, hogy talán ez lesz az utolsó műve a földi létben. Ez a tudat vibrál minden egyes ütemben: a nyitó tétel zokogó disszonanciái, a szoprán és az alt hangok egymásba fonódó fájdalma nem csupán egy bibliai történetet mesélnek el, hanem az emberi esendőség és a hit legtisztább párbeszédévé válnak.
Pergolesi a nagyon kötött szövegből és a meglehetősen szűk apparátusból is rendkívül gazdag érzelmi világot épít: a gyász és áhítat komor hangulatától a bensőséges lírán át a felvillanó drámai kitörésekig és váratlan derűig jut. A mű eleje visszafogott, szinte áttetszően szomorú, majd egyre több feszültség és operai hevület tör felszínre, hol lírai elmélyüléssel, hol szinte szenvedélyes kitörésekkel. Később a zene hol sötéten drámai, hol vigasztalóan derűs, mintha a fájdalom és a remény folyamatosan váltakozna. A zárás ismét a komor áhítatba tér vissza, de már nem tisztán gyász, hanem egyfajta megnyugvás és felemelkedés érződik benne. Az „Ámen” különösen erős lezárás: egyszerre sugall fenséget és bensőséges hitet, mintha a mű a sötétségből egy finoman feloldott, csendes fénybe érkezne.
Bach annyira nagyra tartotta ezt a művet, hogy saját használatra átdolgozta Lipcsében: a bűnbánati 51. zsoltárt („Tilge, Höchster, meine Sünden”) illesztette a zenére, Pergolesi anyagát alapvetően megtartva, de – többek között – ritmikai módosításokkal és helyenként új zenét komponálva.
Bár a Stabat Mater a gyászról szól, a befejező „Amen” eksztatikus futamai mégis azt hirdetik: a szépség és a művészet örök. Élje át ön is!