Nemcsak Bach műhelyében születtek grandiózus egyházi művek. A Versailles-i udvar a Napkirály idejében nemcsak pompájáról volt híres, hanem egész Európa számára irányadó zenei életéről is. Az ott kikísérletezett műfajok és játékmódok még évtizedekkel később is inspirációt jelentettek a többszáz kilométerre élő szerzőknek is. De kik alkottak itt? Michel-Richard de Lalande egyike volt annak a négy szerzőnek, akiket XIV. Lajos felkért ugyanannak a szövegnek a megzenésítésére, és kiválasztott arra, hogy az egyházi év nagy szakrális műveit megírják a királyi udvar számára. Sőt, Lalande volt az, aki később az egész évet elláthatta saját műveivel, hiszen utolsó 12 évében ő volt a királyi cappella vezetője. A grand motet (nagy motetta) műfaja kifejezetten a Napkirály udvarában bontakozott ki, és Lalande volt az egyik legnagyobb mestere. Ezek a motetták valójában több tételes kantáták voltak, melyek az udvari pompa jegyében legalább két kórust és legalább négy szólistát foglalkoztattak, szövegük pedig általában zsoltárokból és más latin himnuszokból táplálkozott. A zenei megoldásnál nemcsak lehetőség, hanem elvárás is volt az operai dramaturgia és érzelemábrázolás, az olasz dallamosság. Nagy apparátusuk és technikai nehézségeik miatt szinte teljesen feledésbe merültek, de a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar most arra vállalkozik, hogy egy egész estét szenteljen ezeknek a különleges műveknek, sőt, szólistaként a francia barokk legelismertebb énekesei lépnek fel velük. Töltsön el egy nem mindennapi estét a Napkirály kápolnájának ünnepi zenéivel!