Interjú Hamar Zsolttal

Hamar ZsoltÖn már másodszorra van itt, mint kurzusvezető. Milyen érzés kurzusvezetőként egy ötvenéves tradíció részesévé válni?

Megtisztelő, hiszen ezelőtt negyven évvel gyermekkoromban vettem először részt a fesztiválon, akkor nagybátyám volt a kurzus hallgatója és az ő kurzuszáró hangversenyét jöttünk meghallgatni, úgyhogy a mi családunkban ez egy fontos eseményhez tartozó helyszín volt mindig is. Aztán hallgatóként is volt szerencsém bekapcsolódni az itt folytatott munkába.

És mennyiben más professzorként részt venni a fesztiválon, mint korábban hallgatóként?

Ez egy óriási felelősség, hiszen elég arra gondolnom, hogy kik voltak az elődeim: Eötvös Péter, Peskó Zoltán, Howard Williams, vagy, hogy a régmúltba nyúljak vissza: Somogyi László.

Mesélne a régebbi fesztiválok hangulatáról?

Zeneakadémista koromban hallgatóként idejönni egy zarándoklat volt. Két szakra jártam az akadémián – zeneszerző és karmester – és mikor megérkeztem komoly gondot okozott eldönteni, hogy aznap a karmester kurzusra üljek be Eötvös Péterhez vagy a zeneszerzés kurzusra Kurtág Györgyhöz, miközben itt volt Kocsis Zoltán, Perényi Miklós, Rados Ferenc is. A fesztivál egy elmondhatatlanul nagy pezsgés volt, ahol a zenészek, hallgatók, szakmabeliek, érdeklődők ellepték a várost.

Az a kapcsolatrendszer, ami itt kiépült a hallgatók között, mennyire maradt meg, mennyire segítették egymás munkáját azzal, hogy itt meg tudták ismerni egymást?

A zenész szakma bizonyos értelemben egy magányos szakma, főként a karmesterség. Nem nagyon tudunk együtt dolgozni, ideális esetben tudunk egymásról, figyelemmel kísérjük egymás munkáját. Arra biztosan jó az itteni munka, hogy egy személyes kapcsolat alakuljon ki a hallgatók között, de ez közvetlenül a szakmai együttműködésben nem térül meg. Ettől függetlenül sok karmester kollégám van, akivel itt ismerkedtem meg.

Van olyan élménye, amit össze tudna hasonlítani a Bartók Fesztivál pezsgésével?

Engem nagyon elkényeztetett az élet, hiszen részt vehettem többek között a Salzburgi Ünnepi Játékokon, előbb, mint Lorin Maazel asszisztense, később, mint előadó. Ott aztán van egy igazán nagy pezsgés. Augusztus első két hetében Salzburg Európa, sőt talán a világ fővárosa. A kultúra résztvevői mellett sok politikai és gazdasági vezető is ott van. Nyilván nagy élmény volt részt venni az ottani fesztiválon. Egyébként nagyon sok pontja van az életemnek, ami később sok mindent meghatározott.

Az idei szemináriumon Komlósi Ildikó is részt vesz professzorként, illetve Juditot is ő alakítja A kékszakállú herceg várában. Milyen vele együtt dolgozni?

Már többször dolgoztunk együtt, az egyik legjobb művész, legprofibb énekes a hangfajában, akivel találkoztam. A vele való együttműködésre készülés mindig extra koncentrációt igényel, hogy helytálljak. Nagy öröm és megtiszteltetés, hogy most is alkalmunk nyílik együtt dolgozni.

Ha már A kékszakállú herceg vára… Ön a világ vezető operaházaiban dolgozott karmesterként és most a fesztivál záró-, illetve az Iseumi Játékok nyitókoncertjén operarendezőként fog debütálni. Mi motiválta, hogy operát rendezzen?

Hosszú éveken át dolgoztam híres operaházakban karmesterként, rengeteg produkcióban vettem részt, sok rendezővel dolgoztam együtt: nagyon fantasztikusakkal és olyanokkal is, akik hiányérzetet hagytak bennem. Ez mind-mind érlelte a vágyat, hogy kipróbáljam magam rendezőként is.

És A kékszakállú herceg várát szerette volna leginkább megrendezni?

Igen, talán a leginkább A kékszakállú herceg várát szerettem volna színpadra álmodni. További két-három operának a rendezési terve van többé-kevésbé készen a tarsolyomban, de várjuk meg ezt az első előadást. Kicsit olyan is van bennem, hogy ha esik az eső és nem tudjuk előadni a darabot, akkor nem akarja a jó Isten, hogy operát rendezzek.

Miért tartja fontosnak, hogy egy karmester végig járja a hagyományos karmester képzést?

Mert ez is ugyanúgy egy szakma, amit meg kell tanulni, mint amikor az ember hangszeres zenésznek tanul. Nem is beszélve arról, hogy ez egy összetett jel- és eszközrendszer olyan, mint egy nyelv. Egy idegen nyelvet is akkor beszélünk jól, ha rendesen megtanuljuk a nyelvtanát, és megtanuljuk használni is, mert egyébként nem lesz érthető.

A mesterkurzusok hogyan tudják kiegészíteni a hagyományos képzést, amin keresztülmennek a karmesterek?

Ideális esetben az alapképzés eredményeire építve szentencia formában összefoglalnak, és további perspektívákat nyitnak ki.

A hétnek a végéhez közeledve, hogyan értékeli a mostani kurzust?

A két éve tartott kurzushoz képest most erősebb a mezőny. Van egy-két kiemelkedő hallgató és van pár olyan, akikről még egész biztosan fogunk hallani.

 

Az új adatvédelmi tájékoztató ITT elérhető. A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás